Rólam...

Jómagam több, mint 20 éve foglalkozom vasútmodellekkel. A vasút és az elektromosság gyakorlatilag kiscsikó korom óta végigkíséri az életemet, ám a terepasztal építés eddig kimaradt. A gyűjtögetés azonban viszonylag folyamatos volt: szépen lassan kialakult egy nem túl nagy, de velős gyűjtemény mind járművekből, mind pedig kiegészítőkből. Én is onnan indultam, ahonnan szinte mindenki ebben a hobbiban: TT, később NDK-s Piko modellek jelentették az indulást. Komolyan csak 13 éves koromtól kezdve tudtam vigyázni a modellekre, ekkortól indult ez a gyűjtemény. Persze csak nagyon lassan tudott fejlődni, és pár év múlva gondot okozott, hogy nem volt sok járművem, de azok mind más korszak, más ország, más társaság járművei voltak - egyszerűen nem mutattak jól egymás mellett. A problémára a megoldást másik kedvenc elfoglaltságom, egy utazás hozta el: 18 éves koromban nekivágtam egyedül egy útnak, aminek része volt egy Bécs - Velence vonatozás is, részben végig a híres Semmeringen. Ott határoztam el, hogy az ÖBB lesz innentől az irányvonal: izgalmas téma, sokféle jármű, terepépítés terén pedig minden előfordul az alagutaktól a viaduktokon át a föld alatti S-Bahn állomásokig. Nem utolsó sorban sok gyártó ad ki ÖBB-s járműveket ( akkor még közel sem volt ekkora kínálat magyar dolgok terén, mint most ), az 1044-es sorozatú mozdonyuk pedig azóta a kedvencem, mióta gyerekként megláttam egy Roco katalógusban.

Már csak egy lépés maradt hátra: mindezt összegyúrni egy működő terepasztallá.

Ennek folyamatát szeretném megosztani a nagyérdeművel ezen a blogon.

A téma...

Egy képzeletbeli nyugat-ausztriai állomás lesz a fő motívum. Ezt több rejtett tárolóvágány, és egy látványos, kétvágányú, az asztal teljes hosszán végigkanyargó fővonal, valamint egy kis, mellékvonali állomás egészíti ki.

Az állomáson túl a táj dimbes-dombos, néhol feltűnnek majd a város épületei is. A járműállomány IV. - VI. korszakos, a pálya azonban nem új építésű, hanem régi, kissé elhanyagolt állapotot kell mutasson. Ez alól kivételt képez a két átmenő fővágány, mivel ezeket a nagy sebességgel áthaladó vonatok miatt felújították.

Kell egy sztori...

És persze van. Hát, hogy ne lenne. A salzburgi Hauptbahnhof állapota rendkívül leromlott, ezért haladéktalanul fel kell újítani. A felújítás több évig is eltart, ezalatt a kieső pályakapacitás miatt az állomás nem tud minden vonatot fogadni, a maradékot a pár éve felújított és villamosított vasúti körgyűrűre kell terelni. Itt jön képbe a Hauptbahnhof előtt található St. Bartholomä: a kis állomás szerepe ideiglenesen rendkívül megnövekedett, hiszen a belvárost elkerülő vonatok itt állnak meg, majd innen folytatják útjukat Rosenheim, továbbá Innsbruck, München, Bregenz, vagy Zürich irányába. Ez a kis állomás a főpályaudvarral egy időben létesült, de főleg a Németország irányából az akkor még egyvágányú, a belváros tehermentesítésére épült elkerülőn át érkező tehervonatokat kezelték itt. Nevét az alpesi gazdálkodók és tehenészek védőszentjéről, Szent Bertalan apostolról kapta. Funkcióját később átvette Salzburgban a főpályaudvar és a hozzá tartozó rendező, így sokáig szimpla megállóként szolgált. Az utóbbi években azonban egyre erősödött az a vélemény, hogy a vasutat az értékes belvárosi területekről ki kéne szorítani, ezért ( és a főpályaudvar felújítása miatt ) a régi elkerülőt újra használhatóvá tették, ezzel újra felértékelve St. Bartholomä szerepét. A felújítás alatt egyes távolsági, nemzetközi vonatok áthaladnak az állomáson, ezek a főpályaudvaron állnak meg, így a két állomás együtt birkózik meg a forgalommal. Mindkét helyen megállnak viszont a regionális vonatok, biztosítva ezzel a kényelmetlen, de szükséges átszállási lehetőségeket. A főpályaudvar felújításának végeztével a távolsági vonatok visszatérnek oda, itt csak a regionális, és S-Bahn járatok állnak majd meg. Apró érdekesség, hogy a helyiek gyakran említik St. Barths néven ( állítólag egy földrajztanár honosította meg a kifejezést, utalva a mesés Saint-Barthélemy sziget többnyire angolban használt nevére ). A népszerű elnevezést az ÖBB is tervezi átvenni.

Az asztal az ideiglenesen megnövekedett forgalmú elágazóállomás, St. Bartholomä mozgalmas életét hivatott bemutatni.

Szerkezet...

Az asztal szétszedhető lesz, mivel egy állandó, nagyméretű terepasztal tárolására sajnos nem áll rendelkezésemre elég hely. Hordozható és elpakolható lesz, de nem illeszkedik semmilyen modulszabványba.

A vezérlés digitális lesz, melynek központjában a PC áll majd ( ez szükséges a látványos forgalomhoz, ami már a tervezésnél is lényeges szempont volt ), de fontos, hogy nekem is legyen feladatom a kézi vezérlővel, ne csak szemlélő legyek.

Két fontos szempont van még. Az egyik, hogy az egésznek olcsón kell felépülnie. Ez azt jelenti, hogy nagyrészt abból kell építkezni, ami itt az évtizedek alatt összegyűlt, illetve nagyon sok dolgot kézzel kell elkészíteni a boltból vásárolt kész, vagy félkész termékek helyett.

A másik, hogy nagyon precíz, gyönyörű kidolgozottságot írtam elő magamnak - röviden az asztalnak "Gödöllő pozitívnak" kell lennie. Ha életem végéig épül emiatt, akkor is ( bár köztudottan egy terepasztal sosem készül el ). Főleg kiemelném a műszaki részeket, a vasúti infrastruktúra kidolgozottságát ( beleértve a szívem csücske villamos vontatáshoz szükséges infrastruktúra részletes, reális megjelenítését is ).

Az építés fázisai...

Elsőként maga az állomás fog felépülni. Ezek a modulok 10 cm magas lábakon állnak majd, így amíg épül a többi, az állomás már használható lesz egy padlón összerakott "szőnyegvasút" kiegészítőjeként is ( ideiglenesen fejállomásként ). Az elektronika csak szépen lassan kerül majd beépítésre, ahogy sikerül beszerezni a szükséges eszközöket.

Az első három modul tervei az alábbi képen láthatóak:

Ez gyakorlatilag az asztal széle ( de nem teljes hosszában ), maga az állomás. Elsőre kicsit furcsa elrendezésűnek tűnhet: két peron nélküli átmenő fővágánnyal, három peronos átmenő vágánnyal, egy peronos csonkával, valamint két tárolóvágánnyal. Az egyik irányba egy kétvágányú fővonal hagyja el az állomást ( ez a Westbahn Bécs felé ), a másik irányba két kétvágányú fővonalon ( az egyik a Hauptbahnhof felé, a másik egy Salzburg központját elkerülő vonal Németország felé ), és egy egyvágányú mellékvonalon járhatnak ki a vonatok. Maga az állomás egyébként ebben a formában nem is annyira földtől elrugaszkodott: Ausztriában, a Westbahn-on Ybbs an der Donau állomás lényegében pont így néz ki ( persze a valóságban itt elágazás nincs ).

A modulok 1 X 0,5 méteresek. Az asztal bal szélén a három vonal azonnal eltűnik alagutakban ( az egész váltókörzet támfalak felhasználásával dombok közé lesz beékelődve ), de a legalsó a következő modulon rögtön elő is kerül, megfordul, és folyamatos emelkedés mellett szépen végigkígyózik az asztalon. Ezen keresztül nem csak ingavonatok tudnak majd közlekedni, de lehetséges lesz a szerelvények megfordítása is. Ahol eltűnik, ott jön elő a felül látható mellékvonal. A fővonal csak tárolókhoz vezet majd, ennek legfontosabb szerepe az állomáson áthúzó vonatok látványának biztosítása. Ezáltal beáll egy kellemes egyensúly: a vasút nincs "túlerőltetve", de mégis jelen van mindenütt.

A váltókörzet elég összetett, de ha alaposabban megnézzük, PC segítségével nagyon látványos forgalmat tud biztosítani - a legszélsőségesebb esetben akár öt vonat is képes egyszerre mozogni rajta.

A többi rész terveit fokozatosan fogom megosztani.

Nos, a bevezető után akkor hamarosan jöhet az első építős post...